Kár a naptárhoz nyúlni, abból nem derül ki anyukám neve, mert nem magyar naptárban kell kutakodni. A részletek:
Anyukám azt kérte névnapi ajándékba, hogy főzzek. Megkönnyítve ezáltal jócskán a dolgom. Az elkövetkezendő három recept az ez alkalomból elkészült műveket vonultatja fel. Lettországban, a németekhez hasonlóan az ünnepelt viszi a munkahelyre a kollégáknak figyelmességből szánt finomságokat. Ez alkalommal készült sós és édes is. De kezdjük az elején egy sóssal.
Még mindig tart a spenót szezon (legalábbis itt északon biztosan), s bár e blogon mostanság jócskán elszabadulnak a spenótos dolgok – lassan akár át is nevezhetnénk magunkat spenótos borjúvá és a lilát zöldre cserélhetnénk – és nekem valami ellenállhatatlan vonzódásom ehhez a zöldséghez, így marad a spenótos recept áradat.
Anyukám munkahelyén most jártam először. A siker nem maradt el, a kollégák örülnének ha napi szinten fordulnék meg, valami finomsággal a szatyromban. Meggondolandó, mert a fényképezéshez ilyen jó kellékekkel és díszlettel ellátott helybe idestova még nem futottam bele.
Az eredeti recept 2007 novemberében az Olive hasábjain jelent meg, de itt is megtalálható.
Indiai spenót gombócok
Hozzávalók:
500 g spenót (apróra vágott, kissé megpárolt lásd a részletek itt)
170 g (gram/besan) liszt
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma (tört)
1 tkanál római kömény
1 tkanál koriander
kis olaj (éljen az olíva)
Az öntethez:
2 tkanál fekete v. barna mustármag
egy marák koriander vagy cury levél
2 gerezd fokhagyma (tört)
1 tkanál kurkuma
1-2 apróra vágott chili paprika
250 g (görög) joghurt
Komolyra véve a szót, én a pontosság és az igényesség híve vagyok. Ha valamit készítünk, azt a kellő és jó minőségű alapanyagokból kiindulva érdemes elkészíteni. Ám ezúttal a gram liszt beszerzése felvállalhatatlan nehézségekbe ütközött, így a sima mezei liszthez folyamodtam. Az eredmény így is nagyon ízletes lett, de egy igaz gourménak a szíve, hasa és esze is zokogott volna fájdalmában.
A spenótot a liszttel, hagymával, fokhagymával, római köménnyel, korianderrel és egy nagy csipet sóval elkeverem. Ha szükséges – ez a spenót lédússágától függ –adok hozzá több lisztet vagy vizet. A kezemet benedvesítem és a keverékből dió nagyságú gombócokat készítek.
A szószhoz, kis olajt hevítek fel egy serpenyőn, melyben először a mustár magokat pirítom meg, hagyom hadd pattogjanak egy picit a drágák (én fele-fele arányban használtam a barnát és a feketét), majd a curry levelet, fokhagymát, kurkumát és a chilit is hozzáadom. Átsütöm, a kurkuma színe besötétedik és a fokhagyma is látványosan állagot vált, innen tudom, hogy kész. Ekkor levesem a tűzről és kissé állni hagyom mielőtt elkeverem a joghurttal.
Egy mélyebb serpenyőben vagy ha esetleg van, akkor wokban félig elsüllyesztett állapotban az olajban 6-8 percig sütöm a spenót gombócaimat. De csak óvatosan! 6-8 perc sok idő, nem akarom rögtön aranybarnává változtatni őket, mert akkor a belsejük még nyers marad.
Az eredeti recept szerint nan kenyérrel tálalandó. Hát ennek a kenyérnek a receptjével még lógok, pedig már jó ideje fontolgatom a publikálását.
