Ez volt anyukám névnapjának második fogása, még mindig sós, bár kevésbé csípős az előző spenót gombócokhoz képest.
Továbbra se tudok ellen állni a spenótnak. A kanadai ismerősöm igencsak feldobta a labdát. Kint olyan spenótos lencsés indiai fogást mutatott, amelyhez a hozzávalókat bármelyik nagyobb városban könnyen be lehet szerezni. Most viszont olyan receptet küldött utánam, ami már a fővárosi rangú város képességeit is kikezdte. Lejjebb kellett adnom, de erről már volt szó az előző posztban is. Kompromisszumra a fromage frais és a Boursin kényszeríttet. Persze, persze ezek a hozzávalók más krémsajtokkal helyettesíthetőek, íze még így is újat fog mondani sokaknak, de maga a tudat, hogy lehet még ennél is jobb…
Boursin egy normandiai eredetű krémes jellegű sajt. Talán első hallásra azt gondolhatnánk, hogy több évszázadra tekint vissza, de nem. Az elsőt 1957-ben Francois Boursin készített el. A cég immáron (2007 óta) amerikai kezekben, akik a gyártás Normandia mellett az északi-amerikai kontinensen is megkezdték. Esetében azért nem beszélhetünk elit sajtról, vagy a sajtok sajtjáról. Kint talán a középosztály (?) sajtja, csak nekünk távolba szakadtaknak, wallersteiniesen perifériára szorultaknak tűnik végtelen távolban. A google korában furának érzem ide írni, hogy bővebben magától a gyártótól itt. Bár tíz hónap alatt maga a város is megváltozhatott, - a sajt felkutatásánál hüvelykujj szabályt követve jártam végig a megfelelő helyeket -, annyira ugyanis még nem jártam át keresztül kasul a várost, hogy biztosan állítsam a Boursin beszerezhetetlenségét. Sőt, ismerőseim többségével még nem sikerült találkoznom. Ki tudja, lehet nyílt azóta valami jó hely, csak nem szereztem róla még tudomást. Lehetett volna többet maszekolni és otthon előállítani egy Boursin jellegű sajtot, de én ezt a receptet sajnos mégsem tudom elég komolyan venni.
A fromage frais is nehezen helyettesíthető, mert a „friss sajt” nyersfordításban nem ad elegendő útmutatást. Krémről vagy sajtról beszélünk e igazán? Állagára talán a joghurthoz hasonlítható, alacsony zsírtartalommal. Ehhez a recepthez szinte elengedhetetlen, mert könnyűvé teszi a tölteléket. Mārtiņš Rītiņšsel kellene valahogy kapcsolatba lépni, ő biztos tudna jó ötletet adni honnan szerezzek be. De az ünnepelt lett mesterszakácsról talán majd egy másik posztba szólnék bővebben (addig is legyen itt egy kurtafarknyival több róla a The New York Times hasábjairól). A fromage frais számomra olyan megfoghatatlan, mint a túró, amit az angolszászok csak tanyasi sajtnak (cottage cheesnek hívnak), a kanadaiaknál ízre közelebb áll a magyar változathoz, míg a skót, a litván „darabos túróhoz” konvergál. A litvánok talán a legjobb példa, ők a tanyasi sajtot, még túrónak hívják, de azt összepréselve és így egy szárazabb jellegű tömböt kapva fehér sajtnak árulják, mézzel mellesleg rettentően finom. De ha így folytatom elveszek a mindenféle kitérőben. Végül is a kíváncsiságom legyőzte a mindenféle fontos alapanyag hiányát. Ehető lett, dicséretet is kaptam, de én mégis javasolnám, hogy nálamnál jobban kellene az eredeti recepthez ragaszkodni.
Spenótos roulade sajtokkal és szárított paradicsommal töltve
Hozzávalók:
400 g spenót (enyhén párolva, lé kipréselve)
5 nagy tojás (fehérje és sárgája külön-külön)
200 g formage frais
3 evőkanál liszt
1 csipet élesztő
150 g fokhagymás zöldséges Brousin vagy roulé
finomra reszelt parmesan
10-12 db szárított paradicsom apróra vágva
A sütőt 190 fokra hevítem (kb 5 fokozat), a tepsibe sütőpapírt teszek. A spenótot megpárolom, azaz a szárától megpucolom, az egész leveleket serpenyőbe teszem – úgy ahogy van olaj nélkül – lassú tűzön hevítem, amíg össze nem esik és ki nem válik belőle a lé. Ekkor amennyi levet csak tudok, kipréselek belőle kézzel. A tojás sárgájával, egy evőkanál fromage frais-vel és alaposan megfűszerezve (ízlés szerint, én oreganót, kakukkfüvet, borsot használtam) apróra vágom egy robotgép segítségével, amíg jól elkeveredett masszát nem kapok.
A tojásfehérjét csipetnyi sóval keménnyre verek, majd belekeverem a spenótos mixtúrámba. A tepsibe öntöm, kiegyengetem, hogy egyenletes legyen - mindenhol egyforma vastag - és 12-15 percig sütöm. Amíg sül a spenót a maradék fromage frais-t és Boursin-t elkeverem, úgy hogy krémmé váljon. A munkafelületre sütőpapírt rakok vékonyan beszórom parmezán sajttal.
Kész a spenót mix, ha már megkötött a teteje, rácson olyan hőmérsékletre hűtöm, hogy a kezembe tudjam venni. A munkafelületre teszem, megtöltöm az elkevert fromage frais és Boursin krémmel, megszórom a szárított paradicsom darabkákkal és feltekerem papírostul, ha állni akarom hagyni vagy azonnal tálalom.
* sajnos nem találtam angol nyelvű irodalmat, hogy mivel helyettesítettem a Brousin-t és a fromage frais, maradjunk annyiban, hogy a helyi és az import krémsajt kínálatból indultam ki és próbáltam boldogulni. A fogyasztók meg voltak elégedve az eredménnyel (sőt!), én kevésbé...
U.I.: Időközben kiderült nem ismeretlen számomra a recept forrása.
