Lassan, lassan eltelik tizehárom hónap a kulináris blogszférán való jelenlétünkből, mindeközben már már megengedhetetlenül egy éves születésnapunkról is elfeldkezünk. Persze a valóság ettől távol áll. Megfeledkezés helyett inkább krónikus idő hiányról lehetne beszélni. De azt hiszem a publikálás hullámzó jellege már eddig is igazolta e kevésbé szerencsés tulajdonságunkat. Főzés továbbra is gőzerővel folyik házaink táján, annak ellenére, hogy folyamatos költözés az életem. Bár ennek ellenére rendje és módja szerint elkészült a rumos sárgabarack lekvár, a szilva is befőzésre került és a görögdinnye szezon befejeztét is méltán, görögdinnyés curryvel zártuk. Tehát a főzésre még marad idő, sőt a fényképezésre is! A problémák a gép elé való leüléskor és a poszt megszerkesztésekor keződnek. Ez nekem általában majdnem ugyan annyi időt vesz el, néha még többet is, mint maga a főzés. Pedig megérné... Minket igazol, hogy még mindig itt vagyunk és nem adjuk fel, próbálkozunk. Bár tavaly Kanada előtt is fogadkoztam, hogy lesz rendszeres publikáció, akkor a munkahelyem győzött a hobbim terhére. Újra talán nem lenne szerencsés ugyan abba a hibába esni, így csak reményemet tudom kifejezni, hogy a spanyol kulinária felfedezésére magammal visszem olvasóinkat is néha Sevillába. A blog szülinapot szerényen, kekszel ünnepeltük. De milyen kekszel! Villám gyors és az íze semmivel sem vetekszik. Ha az ismerősi körben valaki Starbucks süti függőségben szenved, akkor ezzel érdemes lenne próbálkozni. Ha pedig valaki nem tudja, mit tud a Starbucks, ezután a recept után már nem is lesz érdemes utána járni.

Zabpelyhes keksz

Hozzávalók:

1,5 bögre liszt
1  teáskanál szódabikarbóna
0,5 tkanál só
1 bögre vaj vagy zöldség olaj
1 bögre barna nádcukor
0,5 bögre kristály cukor
1 tojás
1 tkanál vanília
3 bögre zabpehely (ízlés szerint apró - kásához való - vagy nagyobb, ami a müzliben találhatóra hasonlít. Nekünk az apróbbal jobban ízlett)
1 bögre reszelt csokoládé
1 bögre mazsola

A sütőt 180 fokra hevítem. A lisztet a szódával és a sóval elkeverem. A cukrot a vajjal külön keverem el (kb krémszerű masszát kell kapni), hozzáadom a vaníliát és a tojást (vigyázni kell, hogy a felolvasztott vaj ne legyen túl forró, mert kicsaphatja a tojást). Ezt követően lassan, fokozatosan adom hozzá a lisztet és keverem. Ha jól elkevertem hozzáadom a mazsolát, a csokoládét és a zabpelyhet és újra elkeverem. Gombócokat gyúrok, hogy kilapítva 4 és 6 cm között átmérőjű darabokat kapjak (a tapasztalat szerint a nagyobbak finomabbak). Sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem 13-15 percig sütöm. Amikor kész, a keksz még mindig puha, de rácson hűtve, pont kellő állapotba keményedik meg. Kihűléskor lenne érdemes fogyasztani.

P.S.: Kedves Csilla!

Köszönjük a megkeresésedet, de sajnos fogalmam sincs mikor tudnék a receptedre sort keríteni. Holnap Sevillába költözöm, amit három hét otthon lét és egy hét lettországi munka előzött meg. Szerintem nyugodtan merjél neki vágni. A végeredménynek nagyon finomnak kellene lennie.