Az elején egy általam ismert alap kenyér receptből indultam ki, de mivel mér eszközeim nincsenek így a tökéletes arányokat alkalmanként csiszolgattam. Kiindulásként annyit tudtam, hogy körülbelül három evő kanál liszt jelent 100 g-ot. Fél kiló liszthez általában 3 evőkanál olíva olaj és 200 ml víz dukálna, de ezeket elvetettem és a következőkre jutottam.

5 evőkanál liszt (rendkívül jó a liszt kínálat errefelé, de egyelőre majdnem a legolcsóbbat engedhetem meg magamnak, persze a minőség rovására. A rizs liszt lenne a legolcsóbb, de hogy őszinte legyek azzal nem merem kipróbálni).
1 csapott teáskanál száraz élesztő (élőflórásat errefelé még nem láttam)
1 csapott teáskanál só
¾ bögre víz (kb 1-1,5 dl víz)

Ez lenne az alap. Utána a következő extrákkal turbózható:

1 csapott evőkanál fahéj
1 marék mazsola
valamennyi cukor, ha édesszájúak vagyunk, de ne túl sok, mert oda fog égni a zsemle alja.
max 50 g vaj
tej, amelyben előtte kifőztünk egy vanília rudat ( a vanília rudat hosszában félbe vágjuk, a tejben 5 percig forraljuk, majd hagyjuk lehűlni testhőmérsékletre – azaz, ha beletesszük a kisujjunkat se hideget, se meleget nem érzünk – és csak ekkor adjuk hozzá a liszthez, de érdemes törekedni a fele-fele arányokra a vízzel. Ha csak tejet rakunk a tésztánkba, nagyon testes valamit kapunk...)

A lisztet sajnos nem szitálom át, mert nincsen szitám – és a jelenlegi költségvetési helyzetembe a konyhafelszerelésem belátható időn belül semmivel sem lesz kiegészítve – hozzáadom az élesztőt, a sót, ha gondolom a cukrot, a fahéjjat, a mazsolát, a vaj darabokat (mintha reszeltük volna, elég ha késsel apróra vágjuk, de ha pedánsak vagyunk felolvasztjuk, de vigyázzunk ne legyen 40 foknál melegebb, az végzetes lehet az élesztőnkre nézve). Összekeverem, hogy a száraz élesztő a liszt mindenféle zegébe zugába eljusson. Középen lyukat képzek és bele öntöm a legalább szoba hőmérsékletű vizet/tejet*. A lisztet lassanként befelé hajtom, míg masszát nem kapok. A tésztát általában tíz percig gyúrom. Onnan tudom, hogy kész, ha a tészta rugalmassá válik és már nem ragad a kezemhez.

Hogyan gyúrom? Nem ököllel. Ez olyan mint a masszázs. Nem ököllel masszírozok, hanem a tenyerem falával, de nem nyomogatom az ujjaimmal sem. Csendes, sötét, nem hűvös, nem huzatos helyen, konyhakendővel letakarva hagyom kelni. Ugyanis ha hűvös helyre tenném, akkor tovább tartana a kelés, a huzat pedig elrabolná a tésztám lelkét és akkor oda a tésztám.

Egy óra alatt emberesen megkel, de én néha tovább is szoktam hagyni. Ezt követően tenyerem falával kinyomogatom belőle a levegőt. Azaz laposra nyomom, félbe hajtom, újra nyomom. Ezt a hármast addig ismétlem, míg a tészta már kevésbé hagyja magát félbehajtani. Ekkor három részre osztom. Golyókat gyúrok a lisztezett tepsire teszem (mert a sütőpapírra se futja), letakarom konyharuhával és ismét legalább fél óráig magára hagyom, hadd keljen.

A sütőt 205-230 fokra előmelegítem, a megkelt zsemléket megszegem. Tejes vízzel (akár enyhén cukrozottal) megkennem. Kb. 20 percig sütöm. Ha megkopogtatom az alját és hallom az öblös hangot tudom, hogy kész.

Ma voltam bevásárolni és végzetemre kenyeret is vettem. 10 nap alatt pont annyira szoktam hozzá a saját fűszeres (kakkufüves, oregánós), magvas, olívaolajas, mazsolás zsemle variációimhoz, hogy a bolti kenyér már egyáltalán nem izlik. Végül is nem baj, olcsóbb ha magamnak sütöm... fél kiló kenyeret errefelé 1,5 dollárért (1,5x178 Ft) adnak, ezzel szemben öt kiló lisztet öt dollárért... Mivel kollégista vagyok az energiáért nem kell fizetnem, lehet ha kellene, nem jönnék ki olcsóbban.