Sosem rajongtam különösebben a Mediterrán térségért, gyerekként a fantáziámat inkább az északi tájak (főként Finnország) kötötték le. Ezért, amikor úgy hozta az élet, hogy 3 hónapot tölthettem Milánóban, akkor is első sorban az olasz nyelvtanulásban és a szakmai fejlődésemben láttam a legnagyobb lehetőséget. Hja, gondoltam naivan magamban, pizzát sütni már tudok, nem ezért kell Olaszországba menni, nameg a konyhán (és a tömegközlekedésen) lehet a legtöbbet spórolni...

Mint magyar egyetemista, nem sok pénzem volt szabad költekezésre, de a cég, ahol nyári gyakorlatomat töltöttem, végülis első sorban étkezési jegyekkel fizetett, így – ha szerényen is – de volt lehetőségem arra, hogy végigkóstoljam a szomszédos Bar Magenta kínálatát a munkatársaimmal. Mindezt fokozta, hogy a főbérlőm egyetlen újságot járatott magának: La Cucina Italiana (=Az olasz konyha). Kezdő olasztanulóknak kiváló olvasmány. :P

A hatás életre szóló: az olasz konyha örök rajongójává váltam. Sosem hittem volna, hogy ennyire egyszerűen ennyire finomakat lehet készíteni, jó alapanyagok segítségével. El is szégyeltem magam, hisz azt hittem, hogy én már “tudok főzni”, de rá kellett hogy döbbenjek, mi mindent nem ismerek még, s van konyhaművészet a gulyáslevesen túl is...

Bár jónéhány év eltelt milánói gyakornokságom óta, az emlékek élénken élnek. Nosztalgiából vacsorára pesztót készítettem:

Hozzávalók:

2 cserép bazsalikom levele

2 gerezd fokhagyma

cca 15 g fenyőmag (kb 1/4 50 g-os zacskó)

sok frissen reszelt parmezán (cca 2 ek, ízlés szerint)

extra szűz olíva olaj (cca 100 ml)

A fenyőmagot tűz fölött néhány perc alatt aranybarnára pörköltem. Majd egy magas falú, szűk edénybe tettem a feldarabolt fokhagymát, mellészórtam a fenyőmagot, összetépkedett bazsalikomlevelet és sajtot, majd a botturmix bekapcsolása után lassan hozzácsorgattam az olajat. Sokszor megkóstoltam, javítgattam, így arányokat is csak hozzávetőlegesen tudom leírni. Mikor elérte a kellő símaságot megszórtam sóval, borssal.

Kíváló mind tésztával, mind pirítós kenyérrel.

A szakirodalom szerint a pesztó hűtőben 1 hétig eláll, de veszít színéből és ízéből.