Olyannyira pofonegyszerű, hogy nem is lenne érdemes bejegyzést írni belőle. Az utóbbi időben viszont egy általam is olvasott gasztroblogon is felmerült a leves problematikája, s úgy éreztem, van mondanivalóm.
Lehet abban valami, hogy a leves megszeretéséhez fel kell nőni. Gyerekként én sem szerettem a levest: otthon ritkán volt, a menza-leveseket pedig bárhogyan is hívták, számomra mindig ugyanolyan ízűnek tűntek. :-S (Ez alól kivételt talán csak a frankfurti leves és a paradicsom leves jelentett, amik viszont finomak voltak.) Anyukám felmentést is adott a menzalevesek megevése alól, pontosabban azt tanácsolta, hogy kezdjem inkább a második fogással, és csak utána vegyem a levest magam elé. Én pedig jórészt jól laktam a főfogással, és ezzel a dolog el is volt intézve... :-)
Az első igazán emlékezetes leves az első saját készítésű karfiol-levesem volt. Egyetemistaként úgy határoztam, hogy otthonról kész étel helyett csak egy szakácskönyvet viszek el, és megtanulok főzni. A legelső próbálkozások egyike alkalmával ennél a receptnél nyílt ki a könyv, s én azt mondtam bevállalom, mégha nem szeretem a leveseket, akkor is...
Amióta magamra főzök, teljesen megváltozott a levesekről alkotott felfogásom. Arra döbbentem rá, hogy jó alapanyagokból, szívvel készítve fennségeset lehet készíteni. Sajnos igazán ízleteset szerintem lehetetlen 1 – 2 adagban főzni, ezért ritkán csinálok magamnak, csak ha már elepedek érte.
Most is láttam magamon a jeleket, mert a boltban hosszan időztem a fonnyadt zöldbab előtt is, valamint fontolgattam, hogy betegyem-e a leveszöldséget a kosaramba. Végülis néhány napra rá sikerült szép zöldségeket is találnom, így semmi nem állta útját egy igazi zöldséglevesnek.
Hozzávalók egy nagy fazéknyihoz:
fél kiló zöldségfajtánként (nálam most épp krumpli, répa, karfiol, karalábé, zöldbab)
egy-két fej egész hagyma
olívaolaj
tejföl
friss petrezselyem
só, egész bors, egész szárított erőspaprika
A zöldségeket megpucolom és feldarabolom. Kevés forró olívaolajon megforgatom egy kicsit a tűzhelyen, majd felöntöm annyi vízzel, hogy az ellepje, és beleszórom az egész borsot, sót ill. ízesítőnek egy darab szárított erőspaprikát is tettem bele. Hagyom, hogy megfőjenek a darabok (az elfőtt vizet esetleg pótolni kell), és a végén szórom bele az apró darabokra vágott petrezselymet (alternatíva, ha az ember egészben teszi bele, és a végén kihalássza). Utolsó mozzanatként tejföllel savanyítom egy kicsit.
Ilyen lett: